A Nemzeti Együttműködés Kormánya nemrég rábukkant Magyarország egyik legnagyobb és legégetőbb problémájára, a jegybankelnök fizetésére. A magyar GDP jelentős részét kitevő, és éppen ezért fejlődésünk gátjaként tekinthető 8-2=6 millió forintos különbözet nyilván annyira hiányzik az államkasszának, a szoclibeknek választáskor a Magyar Gárda.
Komolyan fiúk, mikor lesz ebből 3-4% GDP?
Mikor fog csökkenni az államadósság?
Mikor lesznek megfizethető adók és járulékok?
Simornak nem először esnek neki, ez már a sokadik próbálkozás. Természetesen visszataszító az, hogy valaki, aki külföldre viszi a számillióit, itthon arról prédikál, hogy legyünk rendes adófizetők, mert akkor milyen jó lesz mindnekinek, meg amúgy is: szolidaritás!
Első körben a személyét pedzegették, aztán rájuk szólt a piac és a külföldi szervezetek, hogy azt talán nem kéne, ezt követően újab nyulat húztak elő a zsákból. Ha továbbvisszük a gondolatmenetet, akkor a soron következő módszer a középkori felnégyelés lesz, ennek mintájára feldarabolják és minden egyes darabot kitűznek valamilyen közintézményre, oda a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata mellé. És persze ezt is lehetne méltó minőségben, mondjuk bebalzsamozva, üvegkalitkában, hogy a rothadó hús szagát nehogy átvegye a Szent WC Papír. A két legyet egy csapásra módszer lényege, hogy az NER polgárának nem kéne sokat utaznia, az egyiknél minden reggel imádkozna, a másiknál pedig köpne egyet. A nemzeti egységtudat jegyében.
A kimondottan rossz viszony keletkezéséről két opciót tudok elképzelni:
1. Valamikor régen egy fideszes képviselő egy oviba járt Simorral, aki eltulajdonította a matchboxát (és mondjuk külföldre vitte, szlovák rendszámot kapott, stb.)
2. És talán ez a valószínűbb, ha már saját kádert nem tudnak a helyére állítani, legalább közlik vele, hogy ki a főnök, meg amúgy is az tetszik a népnek, hogy jól odacsaptak neki!
Ti melyikre szavaztok?
